I .fejezet 4. rész : Otthon , édes otthon

A nyúl maradékát is eltüntetem , majd a már lassan alvadásnak induló vért is lenyalom a pofámról.Itt már ismerős vidéken járok , ezek már apám birtokai.Ismerős illatokat sodor felém a szél eszembe juttatva rég volt gyermekkoromat.
Ezekben az erdőkben tanított meg apám vadászni , ezekben az erdőkben tanítottak a harcosok , ezekben az erdőkben döntöttem el , hogy elmegyek itthonról és nem követem apámat a trónon.
Hirtelen mellbe vág egy másik oroszlán rég nem érzett illata és már hallom is a levelek súrlódását , apró gallyacskák reccsenését.Direkt csinál zajt , felismerte az illatom.Ha nem akarná , hogy tudjam , felém tart , akkor nem is tudnám.Apám egyik legjobb harcosa , születésétől fogva harcra nevelték.
Már a morgását is hallom és abban a pillanatban kivágódik a bokorból , neki a mellkasomnak.Fogai már a torkomon , de én sem tétlenkedek , kifordulok alóla és egy kis hempergés után már az én szemfogaim csattannak a nyakán.Így , szorosan tartva őt alakulok vissza emberré , s mire én végzek már ő is az.
 - David , rég láttalak ! - eresztem el a nyakát.
Nem szól semmit , csak éhesen , követelőzően rátapasztja ajkait az enyémekre.De rég is volt , hogy mi ketten egy pár voltunk !
Mitchet , a férjemet szerettem , tiszteltem mint embert.Hűséges és hálás voltam , amiért volt nekem , amiért otthont adott , amiért befogadott.Hálás voltam a kislányunkért , a szép életünkért.De mind ez már csak múlt , elvettek mindent tőlem.
Sosem voltam "belehabarodva" , ahogy manapság mondják.Csendes , békés szeretetben éltünk.De David ! Ő más tészta.Kedveltem nagyon - nagyon és az a forró , perzselő szenvedély , ami köztünk lángolt !Apám mindig azt hitte ,majd mellette horgonyzom le és rendes alfát csinál belőlem.Tévedni emberi és állati dolog.
A csók befejeztével ajkaival egyre lentebb vándorolt a meztelen bőrömön , míg nem megtalálta a mellbimbómat.Az egyiket nyelvével pöckölgette , nyalogatta , a másikat ujjai közé fogva óvatosan morzsolni kezdte.
Akárki tarthat könnyűvérűnek , cédának , de annyi kín és szenvedés után , nekem is jár egy kis élvezet.És végtére is egy állat , egy ösztönlény lakik bennem , aki rettentően vágyik már egy kiadós szexre.
Addig hergeli a melleimet , míg nem apró , kéjes kis nyögések szakadnak fel a torkomból.Sürgetően felhúzom magamhoz , hogy megcsókolhassam , hogy végre megízlelhessem.Gyengéden beleharapok az alsó ajkába , s közben kezembe veszem hatalmas férfiasságát.Érintésemet egy aprócska rándulás jutalmazza.Simogatom egy kicsit , még ujjaimal meg nem érzem a gyönyör első cseppjeit kibuggyanni és mohón magamba vezetem.
Neki sem kell több , hirtelen egy hatalmas lökéssel kitölti az egész hüvelyemet ,de szerintem még a méhembe is bekukkant.
Gyors , erőteljes ütemet diktálva gyorsan a csúcsra juttat és még én a fülébe sikoltozom élvezetemet , addigra egy utolsó , erőszakos lökéssel ő is követ a kéjbe.
Egymáson pihegve , meztelen testem alatt a puha fűvel nézzük a másikat.
 - Hiányoztál - szólal meg még az orgazmustól rekedten.
 - Te is nekem - súgom a szájába ,mielőtt megcsókolom.
 - Mi hozott vissza hozzánk Mira ? Hisz olyan hirtelen tűntél el.
 - Gyere - húzom fel magunkat a fűről , - apámékhoz menet elmesélek mindent.De először kell valami ruha.
 - Nálam van még a te ruháidból.Biztos jók lesznek még.Bár egy kicsit , mintha teltebb lennél itt - ott - kacsint rám.
David magányos háza még mindig nem messze apámék "kastélyától " áll.Beléptemkor jóleső melegséggel tölt el az ismerős dolgok látványa.
Katonás rend és tisztaság jellemzi  ezt a picinyke lakot.Minden élére állítva , élére hajtogatva.Kivesz a szekrényből egy farmert és egy inget.Röptébe bújok bele.
 - Bugyi nincs ? - kérdezem reménykedve.
 - Régebben nem hordtál - lepődik meg.
 - Ja , de szülés után már nem olyan könnyelmű az ember - csúszik ki a számon akaratlanul is.
Némán mered rám , mozdulata közben lefagyva.
 - Gyere , üljünk le - mutatok a kanapéra.
Elmesélek neki mindent , kezdve a 18. születésnapom előtti estétől.



És csak , hogy fokozzam a kíváncsiságot , a mese már a következő fejezethez tartozik !  :D

I. fejezet 3. rész : Hiénák

Az ajtó hangos reccsenésére ébredek , ahogy megadja magát a fa egy jól megtermett ember legalább 46 - os lábának.A három férfi beviharzik , mit sem törődve azzal a ténnyel , hogy természetanyánk által megadatott hús - vér valómon kívül egy szál ruha sincs rajtam.Mellbimbóim megkeményednek a hirtelen érzett hideg szellőtől , alkarom libabőrös lesz.

Kényes orrommal a levegőt szimatolom , már tudom mifélék.Hiénák.Szó szerint.A vér faj legalja , dögevők , akiket a hullák és könnyű prédák eltakarítására szoktak küldeni.Tehát Ryan még sem tudta tartani a száját.Kár érte , ha ezekkel végeztem , őt is kezelésbe veszem.

Felkacagnak magas , rettentően idegesítő nem - ember hangjukon és támadásba lendülnek.Még egyikőnk sem változott át.Hah , ezek azt hiszik legyőzhetnek.Úgy tűnik nem szóltak nekik , hogy ki ellen küldték őket.

Egy gyors pördüléssel kitérek az egyik markai közül.Távolról sem volt valami bizalomgerjesztő látvány ,de így ,szemtől - szemben még visszataszítóbb.Hatalmas krumpliszerű orrát vékonyka erek hálózzák be , alig hagyva helyet a méretes , piszokkal szennyzett miteszereknek.Nem egyszer alaposan helyben hagyhatták már , mert jobb szemét halvány , opálos réteg felhőzi.Vigyorgásai felfedi előttem számban hiánytalan , de minőségben annál selejtesebb fogait.Ennek se sokáig kell fogmosással törődnie , ha eddig egyáltalán törődött.

Csak ragadozó reflexeimnek köszönhetem , hogy elkerülök egy másik csapást , annyira belefeledkezem a magasabbik bámulásába.Ha egyszerű ember lennék és nem érezném a szagát , hasamat fogva nevetnék rajta , olyan komikusnak tűnik.Hatalmas elálló fülek keretezik , seszín szőke hajával fedett lódad fejét.Angelina Jolie - t megszégyenítő ajkai gúnyos mosolyra húzódnak.Értem már , mindig így csinálják !Ő a figyelem elterelő emberük.Kacarászok magamban ,míg tekintetünk nem találkozik.Oly mérhetetlen gonoszság és gyűlölet sugárzik azokból a zöld szemekből , hogy egy pillanatra megijedek.Még jó , hogy nem mágia használó lény , hisz ezekből igen csak szépen táplálhatná a fekete mágiát.

Szemügyre veszem az utolsót is , aki volt olyan pofátlan és rám rúgta az ajtót.Fizikailag talán ő a legveszélyesebb.Legalább két méter magas és vagy 120 kiló.A többiek az átlag testalkatukkal nyeszletteknek tűnnek mellette.Sárgásbarna szemeit rajtam tartva parancsokat vakkant oda a másik kettőnek.

Kezdem unni a nézelődést és a bútorok közötti fogócskát , úgy döntök elkaszálom őket és megyek Ryanhez.

A krumpli orrúhoz fordulok és rámosolygok.Szerintem azt hiszi , hogy ez a megadás jele.De ők nem ismernek.Még mielőtt eljöttem volna hazulról nem egy verekedést provokáltam ki az udvar harcosaival , csak hogy levezessem a feszültséget.Igaz , hogy eleinte rettenetesen elvertek - és drága szüleim nevelési célzattal hagyták is ezt nekik - , de ahogy idősödtem , erősödtem és megtanultam bánni az erőmmel , nem nagyon volt ellenfelem a tiszta játszmákban.

Ha akkor nem álmomban kötöznek meg ezüsttel , széttéptem volna apró cafatokra a merénylőket.Visszaszorítom könnyeimet és továbbra is mosolyogva fordulok a hiénák felé.

 - Lassan vagy gyorsan akartok meghalni ? - kérdezem tőlük.

Szinte egyszerre kacagnak fel.De mit is vártam.Én csak egy gyönge , meztelen vér nő vagyok számukra.Ha odafigyelnének az orrukra , talán éreznék az oroszlánszagot és nem ilyen kevesen jöttek volna.

 - Ne nevettess ! - veti oda félvállról a főnökszerű fickó.

Hát jó , akkor jöjjön egy kis erődemonstráció fiúk - gondolom magamban.

Rárontok a hozzám legközelebb esőre és még mielőtt egyet pislanthatott volna egy gyors rántással kiszakítom a szívét a helyéről.Ijedten tekint a tenyeremen lüktető , halódó izomdarabra , ami egykor az ő éltető része volt.Üveges tekintettel esik össze.Ebből nem gyógyul fel.

A másik kettő meglepett arcára nézek.Most már egy kis rettegést is látok rajtuk.

Eldobom a szívet és lenyalogatom a még meleg vért a kezemről.Félszemmel látom , hogy kezdenek átváltozni.A barmok !Meg sem fognak tudni moccanni teljes , átváltozott alakjukban ebben a picinyke szobában.Helyből elugorva ráugrok a lapát fülűre és kezeimet áttranszformálva felszakítom a torkát és letépem a fejét még mielőtt regenerálódhatna.Óriási test csapódik az oldalamnak.A magas fickó teljesen átváltozott.A lendülete átszakítva a parkoló oldali teljes falat , kivisz minket a reggeli szürkületbe.Reptembe váltok alakot.Eleget gyakoroltam ahhoz , hogy csak egy pillanatig tartson.

A flaszteron már ő landol alul , s én négy mancsát az enyéimmel leszorítva felette.Még csak óvatosan de belemarok az álla alatti részbe.

 - Ki küldött ? - kérdezem meg egy mentális lökettel.

 - Tudod te azt - válaszolja a fejemben. - Ha az ellensége vagy , úgy sem menekülhetsz.

Elcsípek egy gondolat töredéket , ami apámék megtámadásáról szól.

 - A szüleim ?! - üvöltöm. - Élnek még?

Nem kapok választ , csak egy állati vigyort.Felém próbál kapni fogaival , de én megelőzöm és végzek vele.

Sietnem kell , el kell még beszélgetnem Ryan - nel és el kell tűnnöm még mielőtt a zsaruk ideérnek.Nem csuknának le , de az egész napom elmenne , mire mindent tisztáznék.

A farkaskölyköt a portásfülke sarkában találom meg , vérbe fagyva.Hiába jelentett , tanúkat nem hagynak.Arra számítottak , hogy megölnek.Most is tévedtek.

Négy lábon rohanok tovább , minél előbb az udvarba kell érnem , figyelmeztetnem kell apámékat.Remélem még nem késő...

Ezer bocs és millió anyamedve !

Internetszolgáltató váltás miatt 10-ig nem leszek elérhető , de utána mindent bepótlok.Olvasást , írást , etc.Türelmeteket előre is köszönöm.

I. fejezet 2. rész : Egyedül

Kiérek az erdő szélére - és bár az emberek tisztában vannak a létezésünkkel - hezitálok , hogy melyik alakomban menjek be a városba.Igazából belegondolva , az állat még mindig jobb egy fokkal , mint a meztelen nő , legalább is számomra.Így max. megijednek , tartanak...rettegnek tőlem.De meztelenül még valami emberi torzszülött megtalál és jelen állapotomban biztos nem élné túl a találkozásunkat.
Tehát maradok a bundámban.
" RISECHURCH " - olvasom a táblán - " 5967 lakos . "
Valaki filccel alá firkantotta , hogy csak emberi.Remélem nem kezdenek el lövöldözni rám.
Szép lassan átsétálok a fő úton , mancs mancs után.Az emberek rémülten néznek fel rám , hisz átváltozva a marmagasságom eléri a 2,49 m - t.Meg egyébként is egy vadállat vagyok.Néha elszomorít ez.
Egy kislány cérnavékony hangja rángat ki a gondolataim közül.
- Anya , nézd!Mekkora cica!Szabad?
Azzal anyja halálra vált sikításával és a termetemmel mit sem törődve odaszalad hozzám , apró kezecskéit a bundámba rejti.Jól esik a simogatása , a törődése.Suzie jut róla eszembe , s egy könnycsepp megállíthatatlanul kibuggyan emberi szemeimből.
- Ne sírj cica - bújik még közelebb a pici teremtés , - ne sírj.
Úgy csitítgat , mintha ő lenne az anya és én a gyermek.Óvatosan aprócska vállára hajtom fejem és egy pillanatra azt képzelem , ő az én lányom.
Egy ütés az oldalamon térít magamhoz.A nő hozzám vágott valamit , talán a táskáját.
- Takarodj te szörnyszülött ! - ordítja nyakán és halántékán kidudorodó erekkel. - Hagyd békén a lányomat !Rendőrt !Rendőrt !Valaki hívjon egy rendőrt !
Felkapom a fejem.Csak rendőrt ne!Ők fel vannak szerelkezve ezüst töltényekkel és a végén még megölnek.
Nyengéden megérintem a picinyke ember arcát az orrommal és futásnak eredek.
- Szia cica ! - hallom még a búcsúzást.
Két sarokkal arrébb - egy kihalt utcán - újra ügetésre , majd sétára váltok.Nézem magam a kirakatok üvegében.Hatalmas termetemhez királyi kecsesség párosult.De hisz ez vagyok én , egy királyi sarj , aki elmenekült az uralkodás elől.
Dús , aranyszín bundám alatt minden egyes izom mozgása jól kivehető , ahogy az utcán lépkedek.Ha kinyitnám a számat több , hatalmas tűhegyes fogon csillanna meg a tükör által már egyszer visszavert fény.Az oroszlán pofájából egy tengerkék , még mindig emberi szempár tekint vissza rám.Ez az , ami sosem változik.Ha likantrópnak születsz , ha fertőzés útján válsz azzá , a szemeid mindig emberiek maradnak.
Hirtelen megérzem egy másik vér illatát , egy farkasét.Azonban bármerre nézek nem látom sehol.Majd hirtelen leesik.A srác a szemben lévő motel portáján.Csak emberi alakban.
Hál1istennek!Így talán aludhatok ágyban.
Odaügetek hozzá , morranok egyet.Rémülten kapja fel a fejét , majd mikor meglát lentebb ereszt.
- Hé , ember !A szívbajt hozod rám - torkol le. - Ha szállás kell változz vissza öreg , mert így nem férsz be az ajtón.
Szót fogadok neki , majd várom , hogy összekaparja az állát a flaszterról.
- Jó lenne valami ruha - mondom mérgesen. - Van chip leolvasód ? - kérdezem tőle a bőröm alá ültetett aprócska technológiára célozva , aminek a vonalkódja személyiként és bankkártyaként funkcionált.
- P...per...persze , persze - bólogat. - Istenkém gyere már be , mielőtt idecsődül a nép !
Szót fogadok és elveszem a felém nyújtott pokrócot.Majd mikor magam köré teszem , meg is bánom.Büdös hal , emberi izzadság , sör , hányás és még ki tudja milyen szaga van.
Bekísér egy picinyke szobába és felém hajít egy női farmert és egy aprócska felsőt.
- A csajom hagyta itt , talán jó lesz , amég nem veszel magadnak.
- Köszönöm - mondom , miközben magamra rángatom a ruhát.
A farmer egy picit feszül , talán egy számmal kisebb.De kibírom 1-2 órát benne.A felső , az más tészta.Nem vagyok valami "melles" bige , de a tarka , absztrakt mintázatú felső épp hogy csak leér a mellem alá.Kérdőn nézek a srácra.
-A csajomon is így áll - nyugtat meg.
- Hogy hívnak ? - kérdezem.
- Ryan.
-A többi falkádbeli hol van ?
- Egyedül vagyok - mondja , - itt senki sem tudja mi vagyok.
- Miért rejtőzködsz ? - nézek rá értetlenül , bár én is ezt tettem az elmúlt 8 évben.
- Túl gyenge vagyok , hogy életben maradjak a falkában.Itt szeretnek az emberek ,nem nézik hogy vézna vagyok.Csak szeretnek és kész.
Nem mondok semmit , csak bólintok.
- Mennyi időre maradsz ? - vált témát.
- Csak egy éjszakára - és már nyújtom is az alkaromat , hogy levegye a pénzt a szállásért a számlámról.
Mikor a kijelzőn megvillan a nevem Ryan lesápad és hátrál egy lépést.
- Te...te...
- Igen.Én vagyok.De kérlek - könyörgöm neki , - ne szólj senkinek , hogy itt vagyok.A falkámhoz tarok.
Kényszeredetten bólint , de látom rajta , hogy mire gondol.
Hogy itt áll előtte Mira Nessway , az elveszett hercegnő , akinek egy nap át kell majd vennie az apja helyét , hogy ő uralkodhasson a likantrópok felett.
Hát igen , ez vagyok én.az elveszett hercegnő.
Minden falkának meg van a maga Alfája és minden vércsoportnak , a vérfarkasoknak , vérpárducoknak , vérpatkányoknak , vérsasoknak és az összes többi vérnek van egy - egy Főalfája.De a vérek hierarchiájának legtetején a véroroszlánok állnak és azon belül is az én családom.
De én nem akarok uralkodni.Elmenekültem , hogy távol legyek az erőszaktól ,hogy ha majd lesz gyermekem , akkor ne az erőszakban nőjön fel.
De sajnos másképp alakult.A lányomat és a férjemet megölték.Egyedül maradtam és az erőszak felé tartok ahonnan elfutottam.
De csak ott lelek válaszokra és bűnösökre...

I . fejezet 1.rész : Átváltozás

Valami nedveshez ér a kezem.Felriadok , kipattanak a szemeim.Hirtelen minden visszatér a szörnyűséges éjszakáról.
" Jaj , ne ! Istenem , kérlek add , hogy ne ! " - fohászkodok csöndben , magamban , miközben próbálok az oldalamra fordulni.A legtöbb sebem már begyógyult - legalább ennyit köszönhetek a tiszta véremnek - , nyoma sincs már rajtam az éjszakai horrornak.
Borzalmas látvány tárul elém.A lányom és férjem felismerhetetlenségig összevert holtteste hever nem messze tőlem.A lányomhoz rohanok , hátha még él.Hátha dolgozott benne a vérem.De hiú remény , még csak 5 éves volt , messze az első átváltozástól , ha egyáltalán átváltozott volna.Az apja teljesen ember volt.
Nyűszítve , zokogva ringatom a kicsi , élettelen testét , babusgatom , mintha csak aludna.Felüvöltök a fájdalomtól.Emberi torkomat egy vadállat üvöltése hagyja el.Érzem , hogy mindjárt átváltozom , de muszáj uralkodnom magamon , még annyi dolgom van.Még el kell temetnem őket.
Nagyokat nyelve , már előretörő karmaimat a tenyerembe vájva szorítom vissza a bennem szunnyadó állatot.Vér serken bőröm alól .
Óvatosan leteszem Suziet a kanapéra , hátra megyek a kertbe és csak a kezemet átalakítva egy két személyes sírt ások.Belefektetem Mitchet és a karjaiba helyezem Suziet .A naplemente a sír mellett térdelve ér.Lassan , minden marék földmellé a szívem egy darabkáját is beszórva elbúcsúzom tőlük.
Bemegyek a házba , a valaha volt otthonomba.Körülnézek , szemügyre veszek minden egyes emléket.Nem viszek magammal semmit ebből az életből , mikor futva kihátrálok , lelkembe véstem szeretteim képét.
Az erdő széléhez érve végre kiengedem magamból a bennem dühöngő állatot.Kirobban belőlem , csontjaimat ezer darabba törve , húsomat leszaggatva , testemet átformálva valami teljesen mássá.Valami rémisztővé.
Immár négy mancson tovaszáguldok a sűrűben , apámék falkája felé véve az irányt.

Előszó : Vérrel írt bosszú

                                              Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
                                              De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
                                              Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
                                              Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
                                              Csak vágynak utánad, mindenük a gyász,
                                              Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
                                              Később jónak öltözve az idő lép közbe,
                                              Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
                                              S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
                                              Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.


A felkelő nap arany sugarai halvány derengést juttattak a fák közé , át - át szűrődve azok lombjain.A szél madárcsicsergést cipelt hátán és a reggel megannyi illatával libbent tova.Az egyik bokor mögül egy ügyetlen őzgida bugdácsolt elő .Lassan legelészve , foltos hátát süttetve a reggeli derengésben.Hirtelen felriadva kémlelt körül , valami rossz dolog történt az éjjel.Vérrel terhes a levegő.Egy emberi torokból jövő állati  üvöltés ébresztette végleg fel az erdőt az éjszakai álmából.
A fák mögött megbújó ház ablakai vakon meredtek az erdőre , üvegei betörve , az ajtó leszakítva és félredobva.A nappaliban szétszóródott cserepeken kaleidoszkóp - szerűen csillant meg a fény , de senki sem csodálhatta a természet eme tökéletességét.
A kopott , ám tisztán tartott szőnyeget vér áztatta.Vér borította a kanapét , a kisasztalt , az éjjeli lámpát és a szoba nagy részét.
A kandalló előtt a földre rogyva egy fiatal nő zokogott.Véres csomagot ringatott az ölében.Egy véres csomagot becézgetett.A lányát siratta , akit a felismerhetetlenségig összevertek , megkínoztak , majd megöltek.Őt is megakarták ölni.A támadói számára halott volt , mind azt hitték végeztek.Miután végignézették vele gyermeke és férje halálát , ezüstlánccal kikötözve megerőszakolták , megégették és addig verték még lélegzett.Egy csöppnyi élet maradt benne.Egy csöppnyi élet , amit csak a bosszú éltetett.
Két kezével ásott , közös sírba temette családját a ház mögötti picinyke kertben.
Napnyugtával megrázta magát , lemosta szerettei vérét és elindult teljesíteni a bosszúját.Mindenkit meg fog ölni , aki az éjjel ott volt.Mindenkit aki akadályozza ebben.

Mira ekkor még mit sem sejtett a rá váró bonyodalmakról.Mit sem sejtett arról , hogy ez nem csak a bosszúról fog szólni...