A nyúl maradékát is eltüntetem , majd a már lassan alvadásnak induló vért is lenyalom a pofámról.Itt már ismerős vidéken járok , ezek már apám birtokai.Ismerős illatokat sodor felém a szél eszembe juttatva rég volt gyermekkoromat.
Ezekben az erdőkben tanított meg apám vadászni , ezekben az erdőkben tanítottak a harcosok , ezekben az erdőkben döntöttem el , hogy elmegyek itthonról és nem követem apámat a trónon.
Hirtelen mellbe vág egy másik oroszlán rég nem érzett illata és már hallom is a levelek súrlódását , apró gallyacskák reccsenését.Direkt csinál zajt , felismerte az illatom.Ha nem akarná , hogy tudjam , felém tart , akkor nem is tudnám.Apám egyik legjobb harcosa , születésétől fogva harcra nevelték.
Már a morgását is hallom és abban a pillanatban kivágódik a bokorból , neki a mellkasomnak.Fogai már a torkomon , de én sem tétlenkedek , kifordulok alóla és egy kis hempergés után már az én szemfogaim csattannak a nyakán.Így , szorosan tartva őt alakulok vissza emberré , s mire én végzek már ő is az.
- David , rég láttalak ! - eresztem el a nyakát.
Nem szól semmit , csak éhesen , követelőzően rátapasztja ajkait az enyémekre.De rég is volt , hogy mi ketten egy pár voltunk !
Mitchet , a férjemet szerettem , tiszteltem mint embert.Hűséges és hálás voltam , amiért volt nekem , amiért otthont adott , amiért befogadott.Hálás voltam a kislányunkért , a szép életünkért.De mind ez már csak múlt , elvettek mindent tőlem.
Sosem voltam "belehabarodva" , ahogy manapság mondják.Csendes , békés szeretetben éltünk.De David ! Ő más tészta.Kedveltem nagyon - nagyon és az a forró , perzselő szenvedély , ami köztünk lángolt !Apám mindig azt hitte ,majd mellette horgonyzom le és rendes alfát csinál belőlem.Tévedni emberi és állati dolog.
A csók befejeztével ajkaival egyre lentebb vándorolt a meztelen bőrömön , míg nem megtalálta a mellbimbómat.Az egyiket nyelvével pöckölgette , nyalogatta , a másikat ujjai közé fogva óvatosan morzsolni kezdte.
Akárki tarthat könnyűvérűnek , cédának , de annyi kín és szenvedés után , nekem is jár egy kis élvezet.És végtére is egy állat , egy ösztönlény lakik bennem , aki rettentően vágyik már egy kiadós szexre.
Addig hergeli a melleimet , míg nem apró , kéjes kis nyögések szakadnak fel a torkomból.Sürgetően felhúzom magamhoz , hogy megcsókolhassam , hogy végre megízlelhessem.Gyengéden beleharapok az alsó ajkába , s közben kezembe veszem hatalmas férfiasságát.Érintésemet egy aprócska rándulás jutalmazza.Simogatom egy kicsit , még ujjaimal meg nem érzem a gyönyör első cseppjeit kibuggyanni és mohón magamba vezetem.
Neki sem kell több , hirtelen egy hatalmas lökéssel kitölti az egész hüvelyemet ,de szerintem még a méhembe is bekukkant.
Gyors , erőteljes ütemet diktálva gyorsan a csúcsra juttat és még én a fülébe sikoltozom élvezetemet , addigra egy utolsó , erőszakos lökéssel ő is követ a kéjbe.
Egymáson pihegve , meztelen testem alatt a puha fűvel nézzük a másikat.
- Hiányoztál - szólal meg még az orgazmustól rekedten.
- Te is nekem - súgom a szájába ,mielőtt megcsókolom.
- Mi hozott vissza hozzánk Mira ? Hisz olyan hirtelen tűntél el.
- Gyere - húzom fel magunkat a fűről , - apámékhoz menet elmesélek mindent.De először kell valami ruha.
- Nálam van még a te ruháidból.Biztos jók lesznek még.Bár egy kicsit , mintha teltebb lennél itt - ott - kacsint rám.
David magányos háza még mindig nem messze apámék "kastélyától " áll.Beléptemkor jóleső melegséggel tölt el az ismerős dolgok látványa.
Katonás rend és tisztaság jellemzi ezt a picinyke lakot.Minden élére állítva , élére hajtogatva.Kivesz a szekrényből egy farmert és egy inget.Röptébe bújok bele.
- Bugyi nincs ? - kérdezem reménykedve.
- Régebben nem hordtál - lepődik meg.
- Ja , de szülés után már nem olyan könnyelmű az ember - csúszik ki a számon akaratlanul is.
Némán mered rám , mozdulata közben lefagyva.
- Gyere , üljünk le - mutatok a kanapéra.
Elmesélek neki mindent , kezdve a 18. születésnapom előtti estétől.
És csak , hogy fokozzam a kíváncsiságot , a mese már a következő fejezethez tartozik ! :D
2 megjegyzés:
Húú. Micsoda fogadtatás! Tudta, hogy ott lesz David? Számított rá? Én nem számítottam, és meglepődtem, és na jó, nem pirultam, de fülig ért a szám:) A mese jöhet, nagyon kíváncsi vagyok Mira élettörténetére:)
Örülök , hogy tetszett.
Igazából számít(hat)ott rá , hisz tudta , hogy ott lakik az erdő szélén.
Sokáig gondolkoztam a szexes témán , hogy le merjem-e írni nyíltan,de annyi jó könyvben megtették,hogy úgy voltam vele próba cseresznye!Az élet szerves része.
Megjegyzés küldése