I .fejezet 4. rész : Otthon , édes otthon

A nyúl maradékát is eltüntetem , majd a már lassan alvadásnak induló vért is lenyalom a pofámról.Itt már ismerős vidéken járok , ezek már apám birtokai.Ismerős illatokat sodor felém a szél eszembe juttatva rég volt gyermekkoromat.
Ezekben az erdőkben tanított meg apám vadászni , ezekben az erdőkben tanítottak a harcosok , ezekben az erdőkben döntöttem el , hogy elmegyek itthonról és nem követem apámat a trónon.
Hirtelen mellbe vág egy másik oroszlán rég nem érzett illata és már hallom is a levelek súrlódását , apró gallyacskák reccsenését.Direkt csinál zajt , felismerte az illatom.Ha nem akarná , hogy tudjam , felém tart , akkor nem is tudnám.Apám egyik legjobb harcosa , születésétől fogva harcra nevelték.
Már a morgását is hallom és abban a pillanatban kivágódik a bokorból , neki a mellkasomnak.Fogai már a torkomon , de én sem tétlenkedek , kifordulok alóla és egy kis hempergés után már az én szemfogaim csattannak a nyakán.Így , szorosan tartva őt alakulok vissza emberré , s mire én végzek már ő is az.
 - David , rég láttalak ! - eresztem el a nyakát.
Nem szól semmit , csak éhesen , követelőzően rátapasztja ajkait az enyémekre.De rég is volt , hogy mi ketten egy pár voltunk !
Mitchet , a férjemet szerettem , tiszteltem mint embert.Hűséges és hálás voltam , amiért volt nekem , amiért otthont adott , amiért befogadott.Hálás voltam a kislányunkért , a szép életünkért.De mind ez már csak múlt , elvettek mindent tőlem.
Sosem voltam "belehabarodva" , ahogy manapság mondják.Csendes , békés szeretetben éltünk.De David ! Ő más tészta.Kedveltem nagyon - nagyon és az a forró , perzselő szenvedély , ami köztünk lángolt !Apám mindig azt hitte ,majd mellette horgonyzom le és rendes alfát csinál belőlem.Tévedni emberi és állati dolog.
A csók befejeztével ajkaival egyre lentebb vándorolt a meztelen bőrömön , míg nem megtalálta a mellbimbómat.Az egyiket nyelvével pöckölgette , nyalogatta , a másikat ujjai közé fogva óvatosan morzsolni kezdte.
Akárki tarthat könnyűvérűnek , cédának , de annyi kín és szenvedés után , nekem is jár egy kis élvezet.És végtére is egy állat , egy ösztönlény lakik bennem , aki rettentően vágyik már egy kiadós szexre.
Addig hergeli a melleimet , míg nem apró , kéjes kis nyögések szakadnak fel a torkomból.Sürgetően felhúzom magamhoz , hogy megcsókolhassam , hogy végre megízlelhessem.Gyengéden beleharapok az alsó ajkába , s közben kezembe veszem hatalmas férfiasságát.Érintésemet egy aprócska rándulás jutalmazza.Simogatom egy kicsit , még ujjaimal meg nem érzem a gyönyör első cseppjeit kibuggyanni és mohón magamba vezetem.
Neki sem kell több , hirtelen egy hatalmas lökéssel kitölti az egész hüvelyemet ,de szerintem még a méhembe is bekukkant.
Gyors , erőteljes ütemet diktálva gyorsan a csúcsra juttat és még én a fülébe sikoltozom élvezetemet , addigra egy utolsó , erőszakos lökéssel ő is követ a kéjbe.
Egymáson pihegve , meztelen testem alatt a puha fűvel nézzük a másikat.
 - Hiányoztál - szólal meg még az orgazmustól rekedten.
 - Te is nekem - súgom a szájába ,mielőtt megcsókolom.
 - Mi hozott vissza hozzánk Mira ? Hisz olyan hirtelen tűntél el.
 - Gyere - húzom fel magunkat a fűről , - apámékhoz menet elmesélek mindent.De először kell valami ruha.
 - Nálam van még a te ruháidból.Biztos jók lesznek még.Bár egy kicsit , mintha teltebb lennél itt - ott - kacsint rám.
David magányos háza még mindig nem messze apámék "kastélyától " áll.Beléptemkor jóleső melegséggel tölt el az ismerős dolgok látványa.
Katonás rend és tisztaság jellemzi  ezt a picinyke lakot.Minden élére állítva , élére hajtogatva.Kivesz a szekrényből egy farmert és egy inget.Röptébe bújok bele.
 - Bugyi nincs ? - kérdezem reménykedve.
 - Régebben nem hordtál - lepődik meg.
 - Ja , de szülés után már nem olyan könnyelmű az ember - csúszik ki a számon akaratlanul is.
Némán mered rám , mozdulata közben lefagyva.
 - Gyere , üljünk le - mutatok a kanapéra.
Elmesélek neki mindent , kezdve a 18. születésnapom előtti estétől.



És csak , hogy fokozzam a kíváncsiságot , a mese már a következő fejezethez tartozik !  :D

I. fejezet 3. rész : Hiénák

Az ajtó hangos reccsenésére ébredek , ahogy megadja magát a fa egy jól megtermett ember legalább 46 - os lábának.A három férfi beviharzik , mit sem törődve azzal a ténnyel , hogy természetanyánk által megadatott hús - vér valómon kívül egy szál ruha sincs rajtam.Mellbimbóim megkeményednek a hirtelen érzett hideg szellőtől , alkarom libabőrös lesz.

Kényes orrommal a levegőt szimatolom , már tudom mifélék.Hiénák.Szó szerint.A vér faj legalja , dögevők , akiket a hullák és könnyű prédák eltakarítására szoktak küldeni.Tehát Ryan még sem tudta tartani a száját.Kár érte , ha ezekkel végeztem , őt is kezelésbe veszem.

Felkacagnak magas , rettentően idegesítő nem - ember hangjukon és támadásba lendülnek.Még egyikőnk sem változott át.Hah , ezek azt hiszik legyőzhetnek.Úgy tűnik nem szóltak nekik , hogy ki ellen küldték őket.

Egy gyors pördüléssel kitérek az egyik markai közül.Távolról sem volt valami bizalomgerjesztő látvány ,de így ,szemtől - szemben még visszataszítóbb.Hatalmas krumpliszerű orrát vékonyka erek hálózzák be , alig hagyva helyet a méretes , piszokkal szennyzett miteszereknek.Nem egyszer alaposan helyben hagyhatták már , mert jobb szemét halvány , opálos réteg felhőzi.Vigyorgásai felfedi előttem számban hiánytalan , de minőségben annál selejtesebb fogait.Ennek se sokáig kell fogmosással törődnie , ha eddig egyáltalán törődött.

Csak ragadozó reflexeimnek köszönhetem , hogy elkerülök egy másik csapást , annyira belefeledkezem a magasabbik bámulásába.Ha egyszerű ember lennék és nem érezném a szagát , hasamat fogva nevetnék rajta , olyan komikusnak tűnik.Hatalmas elálló fülek keretezik , seszín szőke hajával fedett lódad fejét.Angelina Jolie - t megszégyenítő ajkai gúnyos mosolyra húzódnak.Értem már , mindig így csinálják !Ő a figyelem elterelő emberük.Kacarászok magamban ,míg tekintetünk nem találkozik.Oly mérhetetlen gonoszság és gyűlölet sugárzik azokból a zöld szemekből , hogy egy pillanatra megijedek.Még jó , hogy nem mágia használó lény , hisz ezekből igen csak szépen táplálhatná a fekete mágiát.

Szemügyre veszem az utolsót is , aki volt olyan pofátlan és rám rúgta az ajtót.Fizikailag talán ő a legveszélyesebb.Legalább két méter magas és vagy 120 kiló.A többiek az átlag testalkatukkal nyeszletteknek tűnnek mellette.Sárgásbarna szemeit rajtam tartva parancsokat vakkant oda a másik kettőnek.

Kezdem unni a nézelődést és a bútorok közötti fogócskát , úgy döntök elkaszálom őket és megyek Ryanhez.

A krumpli orrúhoz fordulok és rámosolygok.Szerintem azt hiszi , hogy ez a megadás jele.De ők nem ismernek.Még mielőtt eljöttem volna hazulról nem egy verekedést provokáltam ki az udvar harcosaival , csak hogy levezessem a feszültséget.Igaz , hogy eleinte rettenetesen elvertek - és drága szüleim nevelési célzattal hagyták is ezt nekik - , de ahogy idősödtem , erősödtem és megtanultam bánni az erőmmel , nem nagyon volt ellenfelem a tiszta játszmákban.

Ha akkor nem álmomban kötöznek meg ezüsttel , széttéptem volna apró cafatokra a merénylőket.Visszaszorítom könnyeimet és továbbra is mosolyogva fordulok a hiénák felé.

 - Lassan vagy gyorsan akartok meghalni ? - kérdezem tőlük.

Szinte egyszerre kacagnak fel.De mit is vártam.Én csak egy gyönge , meztelen vér nő vagyok számukra.Ha odafigyelnének az orrukra , talán éreznék az oroszlánszagot és nem ilyen kevesen jöttek volna.

 - Ne nevettess ! - veti oda félvállról a főnökszerű fickó.

Hát jó , akkor jöjjön egy kis erődemonstráció fiúk - gondolom magamban.

Rárontok a hozzám legközelebb esőre és még mielőtt egyet pislanthatott volna egy gyors rántással kiszakítom a szívét a helyéről.Ijedten tekint a tenyeremen lüktető , halódó izomdarabra , ami egykor az ő éltető része volt.Üveges tekintettel esik össze.Ebből nem gyógyul fel.

A másik kettő meglepett arcára nézek.Most már egy kis rettegést is látok rajtuk.

Eldobom a szívet és lenyalogatom a még meleg vért a kezemről.Félszemmel látom , hogy kezdenek átváltozni.A barmok !Meg sem fognak tudni moccanni teljes , átváltozott alakjukban ebben a picinyke szobában.Helyből elugorva ráugrok a lapát fülűre és kezeimet áttranszformálva felszakítom a torkát és letépem a fejét még mielőtt regenerálódhatna.Óriási test csapódik az oldalamnak.A magas fickó teljesen átváltozott.A lendülete átszakítva a parkoló oldali teljes falat , kivisz minket a reggeli szürkületbe.Reptembe váltok alakot.Eleget gyakoroltam ahhoz , hogy csak egy pillanatig tartson.

A flaszteron már ő landol alul , s én négy mancsát az enyéimmel leszorítva felette.Még csak óvatosan de belemarok az álla alatti részbe.

 - Ki küldött ? - kérdezem meg egy mentális lökettel.

 - Tudod te azt - válaszolja a fejemben. - Ha az ellensége vagy , úgy sem menekülhetsz.

Elcsípek egy gondolat töredéket , ami apámék megtámadásáról szól.

 - A szüleim ?! - üvöltöm. - Élnek még?

Nem kapok választ , csak egy állati vigyort.Felém próbál kapni fogaival , de én megelőzöm és végzek vele.

Sietnem kell , el kell még beszélgetnem Ryan - nel és el kell tűnnöm még mielőtt a zsaruk ideérnek.Nem csuknának le , de az egész napom elmenne , mire mindent tisztáznék.

A farkaskölyköt a portásfülke sarkában találom meg , vérbe fagyva.Hiába jelentett , tanúkat nem hagynak.Arra számítottak , hogy megölnek.Most is tévedtek.

Négy lábon rohanok tovább , minél előbb az udvarba kell érnem , figyelmeztetnem kell apámékat.Remélem még nem késő...

Ezer bocs és millió anyamedve !

Internetszolgáltató váltás miatt 10-ig nem leszek elérhető , de utána mindent bepótlok.Olvasást , írást , etc.Türelmeteket előre is köszönöm.