Előszó : Vérrel írt bosszú

                                              Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
                                              De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
                                              Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
                                              Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
                                              Csak vágynak utánad, mindenük a gyász,
                                              Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
                                              Később jónak öltözve az idő lép közbe,
                                              Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
                                              S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
                                              Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.


A felkelő nap arany sugarai halvány derengést juttattak a fák közé , át - át szűrődve azok lombjain.A szél madárcsicsergést cipelt hátán és a reggel megannyi illatával libbent tova.Az egyik bokor mögül egy ügyetlen őzgida bugdácsolt elő .Lassan legelészve , foltos hátát süttetve a reggeli derengésben.Hirtelen felriadva kémlelt körül , valami rossz dolog történt az éjjel.Vérrel terhes a levegő.Egy emberi torokból jövő állati  üvöltés ébresztette végleg fel az erdőt az éjszakai álmából.
A fák mögött megbújó ház ablakai vakon meredtek az erdőre , üvegei betörve , az ajtó leszakítva és félredobva.A nappaliban szétszóródott cserepeken kaleidoszkóp - szerűen csillant meg a fény , de senki sem csodálhatta a természet eme tökéletességét.
A kopott , ám tisztán tartott szőnyeget vér áztatta.Vér borította a kanapét , a kisasztalt , az éjjeli lámpát és a szoba nagy részét.
A kandalló előtt a földre rogyva egy fiatal nő zokogott.Véres csomagot ringatott az ölében.Egy véres csomagot becézgetett.A lányát siratta , akit a felismerhetetlenségig összevertek , megkínoztak , majd megöltek.Őt is megakarták ölni.A támadói számára halott volt , mind azt hitték végeztek.Miután végignézették vele gyermeke és férje halálát , ezüstlánccal kikötözve megerőszakolták , megégették és addig verték még lélegzett.Egy csöppnyi élet maradt benne.Egy csöppnyi élet , amit csak a bosszú éltetett.
Két kezével ásott , közös sírba temette családját a ház mögötti picinyke kertben.
Napnyugtával megrázta magát , lemosta szerettei vérét és elindult teljesíteni a bosszúját.Mindenkit meg fog ölni , aki az éjjel ott volt.Mindenkit aki akadályozza ebben.

Mira ekkor még mit sem sejtett a rá váró bonyodalmakról.Mit sem sejtett arról , hogy ez nem csak a bosszúról fog szólni...