I . fejezet 1.rész : Átváltozás

Valami nedveshez ér a kezem.Felriadok , kipattanak a szemeim.Hirtelen minden visszatér a szörnyűséges éjszakáról.
" Jaj , ne ! Istenem , kérlek add , hogy ne ! " - fohászkodok csöndben , magamban , miközben próbálok az oldalamra fordulni.A legtöbb sebem már begyógyult - legalább ennyit köszönhetek a tiszta véremnek - , nyoma sincs már rajtam az éjszakai horrornak.
Borzalmas látvány tárul elém.A lányom és férjem felismerhetetlenségig összevert holtteste hever nem messze tőlem.A lányomhoz rohanok , hátha még él.Hátha dolgozott benne a vérem.De hiú remény , még csak 5 éves volt , messze az első átváltozástól , ha egyáltalán átváltozott volna.Az apja teljesen ember volt.
Nyűszítve , zokogva ringatom a kicsi , élettelen testét , babusgatom , mintha csak aludna.Felüvöltök a fájdalomtól.Emberi torkomat egy vadállat üvöltése hagyja el.Érzem , hogy mindjárt átváltozom , de muszáj uralkodnom magamon , még annyi dolgom van.Még el kell temetnem őket.
Nagyokat nyelve , már előretörő karmaimat a tenyerembe vájva szorítom vissza a bennem szunnyadó állatot.Vér serken bőröm alól .
Óvatosan leteszem Suziet a kanapéra , hátra megyek a kertbe és csak a kezemet átalakítva egy két személyes sírt ások.Belefektetem Mitchet és a karjaiba helyezem Suziet .A naplemente a sír mellett térdelve ér.Lassan , minden marék földmellé a szívem egy darabkáját is beszórva elbúcsúzom tőlük.
Bemegyek a házba , a valaha volt otthonomba.Körülnézek , szemügyre veszek minden egyes emléket.Nem viszek magammal semmit ebből az életből , mikor futva kihátrálok , lelkembe véstem szeretteim képét.
Az erdő széléhez érve végre kiengedem magamból a bennem dühöngő állatot.Kirobban belőlem , csontjaimat ezer darabba törve , húsomat leszaggatva , testemet átformálva valami teljesen mássá.Valami rémisztővé.
Immár négy mancson tovaszáguldok a sűrűben , apámék falkája felé véve az irányt.